GSM rendszer
GSM(Global System for Mobil communication) : 900, 1800 és 1900 MHz sávban működő rendszer, amely használata szinte az egész világra kiterjedt.
Frekvencia kiosztás
A GSM kommunikáció duplex jellegű az adás és vételirány két egymástó elhelyezkedő frekvenciasávban valósul meg. Általában az országokban több szolgáltató van, Magyarországon: T-Mobile, Pannon, Vodafone. Az egyes szolgáltatók a rendelkezésre álló frekvenciasávot szétosztják egymás között. A 900 Megahertzes tartományban két 25 MHz sávszélességű sáv áll rendelkezésre a bázisállomástól a mobiltelefonig valamint a mobiltelefontól a bázisállomásig történő kommunikációra. Mindegyik 124 vivőfrekvenciát tartalmaz, amelyek egymástól 200 KHz távolságban helyezkednek el, így egy csatorna sávszélessége is 200 kHz, amelyet 8 időrés osztja tovább a felhasználók számára. A duplex távolság 45 MHz, ami azt jelenti, hogy minden mobiltelefontól a bázisállomásig kommunikációnak megtalálható 45 MHz-el magasabb frekvencián a bázisállomástól a mobiltelefonig tartó duplex párja.
Frekvenciák többszörös felhasználása
A rendelkezésre álló vivőfrekvenciák többszörösen felhasználásra kerülnek. (Ha két ugyanazon frekvenciát használó rádiós csatorna egymástól földrajzilag kellő távolságban helyezkedik el, nem lép fel közöttük számottevő zavaró hatás, interferencia.)
Azon cellák csoportját, melyekben az összes rendelkezésre álló frekvenciát felhasználják, de csak egyszer, cluster-nek (köteg) nevezzük.
Antennák
A cellás hálózatban kétféle antennát használnak: az egyik körsugárzó, mely egyenletesen sugároz 360° fokos szögben, a másik szektorsugárzó, amely 30-120°-os szektort lát el.
körsugárzó szektorsugárzó
Nagy cellák
Nagy kiterjedésű és kis forgalmú vidéki területeken használják, ahol a domborzati viszonyok is lehetővé teszik a nagytávolságú besugárzást. Kisebb völgyek, takarásban levő falvak besugárzására repeater-eket (átjátszóadókat) használnak. A cella sugara 10-30 km, és általában körsugárzó antennával látják el a területet.
Közepes méretű cellák
Közepes méretű forgalom esetén (általában nagyvárosi agglomerációkban) alkalmazott cellák, szektorsugárzó antennákkal. A cellasugár 1-5 km.
Kis cellák
Városokban és nagy forgalomigényű területeken (pl. forgalmas autópályák mentén) nem lehetséges nagy teljesítményű adókkal biztosítani a lefedést. Ennek két fő oka van, az egyik a forgalom nagysága, a másik a geográfia inhomogenitása. Kiscellás környezetben megszaporodnak az interferencia problémák, a tervezési paraméterek betartása egyre kritikusabbá válik
A cellaméret 300-1000 méter. (Vegyük példának a budapesti hálózatot. Kevesebb mint 600 km2 területen él az ország lakosságának kb. egyötöde. A gazdasági és üzleti élet az utóbbi években még inkább Budapest centrikussá vált, és hihetetlen ütemben nőtt a mobil telefont használók száma. A fővárosban eredetileg kialakított mobil hálózatok már régen kinőtték lehetőségeiket, ezért csak folyamatos fejlesztésekkel tartható fenn a megnövekedett forgalom ellátása. A frekvencia újrafelhasználás 14-szeres, a cellaméret a belvárosban tipikusan 500-800 méter. A geográfia is nagyon összetett, hiszen Buda dombos, Pest sík terület és a várost kettészelő Duna ‘forgalma’ szinte zérus, a hidakat leszámítva. A raszter szerinti állomás-elrendezést szinte képtelenség ilyen viszonyok mellett elképzelni. )
Mikrocellák
Mikrocellás környezetnek számít a vasúti pályaudvarok, repülőterek, nagyobb üzletközpontok, telephelyek területe. Ezek kb. 300 m–nél kisebb cellaméretet jelentenek.
Üzemmódok
Be és kikapcsolás
Miután a kártya ellenőrzése megtörtént, a telefon megpróbál feljelentkezni a honos hálózatra. Ehhez a rendszerazonosító számot használja. Ha a telefon megtalálta a hálózatot, elküldi az azonosítókat (SIM kártya azonosítók - IMSI - , telefon azonosítók - IMEI - ), és ha minden rendben van, feljelentkezik a hálózatra. Feljelentkezéskor a bázisállomáson keresztül a központba is eljutnak az adatok, ahol regisztrálják, hogy az adott telefon fellépett a hálózatra, és a pontos cellát, amelyikben éppen tartózkodik. Ez azért szükséges, mert ha hívják a telefonunkat, akkor ebből az adatbázisból keresi ki a legutóbbi tartózkodási cellánkat, és ide küldi ki a kereső jelet.
Helyváltoztatás ( location update)
A mobiltelefon aktuális helyének meghatározása céljából logikailag elkülöníthető területeket, úgy nevezett „helymeghatározó területeket” alakítanak ki. A terület azonosító kódját minden cellában állandóan lesugároznak és a mobiltelefon a vett kódot a SIM kártyáján tárolja. Ha letárolt és a sugárzott kód különbözik a készülék helyfrissítési eljárást kezdeményez. Ha egy nap túl gyakran változtatjuk a helyünket, a telefon sok helyfrissítési eljárást kezdeményez, aminek többletsugárzás hatása van, ezért is fontos vezetés közben headset vagy kihangosító használata.
Periódikus regisztráció
Az eljárás lényege, hogy a rendszer által előre megadott időközönként a telefonnak be kell jelentkeznie, még akkor is ha igazából semmi sem történik vele (nincs hívásfogadás, kezdeményezés, location update, stb.). Ha a regisztráció nem sikerül, a rendszer a mobiltelefont kikapcsoltnak tekinti. A periodikus regisztráció gyakoriságát az üzemeletető definiálja, 30 perc-től néhány órás időtartamig változhat.
Híváskezdeményezés
1. Beérkezik a kérés a hívótól a központba.
2. A központ kikeresi az adatbázisból, hogy épp melyik cellában tartózkodunk
3. Kiküld egy kereső jelet az adott cellába.
4. Ha megvan a telefon (tehát épp van térerő az adott helyen), akkor létrejön a kapcsolat.
Az ábrából látható, hogy a híváskezdeményezés és a beszélgetés közötti időszakban lényegesen nagyobb adóteljesítménnyel üzemel a telefon mint beszélgetés közben. Több szakértő, többek között a bécsi orvosi kamara is ajánlja, hogy a híváskezdeményezési időben, ami néhány másodperc tartsuk el testünktől a mobiltelefont
Egészségügyi hatások
 Termikus hatások
Termikus hatásokkal összefüggésbe hozzák a nemzőképesség időszakos csökkenését, valamint a szürke hályog képződését.
 Atermikus hatások
- Egyes epidemiológiai tanulmányok szerint rákos folyamatok kialakulásának a kockázata nő
- Neurológiai betegségek gyakoriságának a növekedése
- Fejfájás, álmatlanság, fáradékonyság, krónikus fülzúgás
- Az agy aktivitásának a változása, koncentrációs, tanulási, gondolkodási problémák
- Géntoxikus hatások, DNS lánc szakadás, kromoszóma károsodása a laboratóriumi vizsgálatok során
- Vér-agy gát védelmi rendszer áteresztő képességének a növekedése
Határértékek
Dozimetriai egység: W/m²
Természetes háttér : 0,001 µW/m²
Magyarországon érvényben lévő egészségügyi határértékek:
GSM frekvencia[MHz] Határérték[µW/ m²]
900 4.500.000
1800 9.000.000
A határértékek megállapításakor a különböző kutatási eredményeket vették alapul. A frekvencia növekedésével a behatolási mélység csökken, ezért állapítottak meg két értéket.
Ajánlások
A legszigorúbb ajánlást a németországi épületbiológusok adják.
Az ajánlási értéküknél a természetes háttérsugárzást vették alapul, valamint figyelembe vették a kutatási eredményeket is. Ajánlásukban nem a frekvencia függvényében, hanem a moduláció típusától függően adtak meg határértékeket. A pulzáló sugárzásnak (amelyet a GSM rendszerek is használnak) kedvezőtlenebb biológiai hatása miatt lényegesen szigorúbb értékeket állapítottak meg.
| |
Extrém anomália |
Magas anomália |
Gyenge anomália |
Ajánlott érték, |
| Nem pulzáló sugárzás mikroWatt/ négyzetméter |
> 1000 |
500 - 1000 |
10-500 |
< 10 |
| Pulzáló sugárzás (mikroW/m2) |
> 100 |
5 - 100 |
0,1 - 5 |
< 0,1 |
Védekezési lehetőségek
A védekezés két oldalról lehetséges mobiltelefon, illetve adótorony oldaláról.
A mobiltelefon sugárzásától való védelem, különböző védőeszközök használatával, valamint praktikus használati szabályok betartásával lehetséges.
Védőeszközök: Két hatásos kategória van, amely a védőtávolság növelésével ad védelmet: kihangosítók és RF3 headset használata.
Praktikus használati szabályok:
1, Alapvetően, amennyire lehetséges csak keveset és röviden telefonáljunk. Gyerekek lehetőleg 16 év alatt ne használjanak mobiltelefont.
2, A telefont híváskor, a kapcsolat felépülése során tartsuk el a fejtől
3, Közlekedési eszközön, autón, buszon, vonaton, metrón ne telefonáljuk. Rossz vételi körülmények között a sugárzás nagyobb!
4, SMS küldésekor tartsuk el a testünktől a telefont
5, Telefonáláskor tartsunk 1-2 méter távolságot más emberektől, mert őket is besugározzuk
6, Mobiltelefont ne tartsunk a nadrág zsebében, mert hátrányosan befolyásolhatja a férfiak nemzőképességét
7, Este kapcsoljuk ki a telefont, sose tartsuk bekapcsolva a fejünk közelében az éjjeli asztalon
8, Ne játszunk mobiltelefonon
9, A hagyományos headsetek is problémásak, mert a vezetékük antennaként vezeti a sugárzást, ezért RF3 headset használata ajánlott
10,WLAN ill. UMTS is nagy sugárterhelést jelent. Kábelen keresztül internetezzünk, tartózkodjunk a mobil kommunikációs rendszerektől
Árnyékolási lehetőségek:
A GSM tornyok sugárzásától különböző árnyékoló anyagok használatával lehet védekezni. Minden védekezés alapja a mérés.
Árnyékoló anyagok:
- ablaküvegre ragasztható reflektáló fólia
- falra ragasztható árnyékoló szövetek, tapéták
- falra felvihető árnyékoló festék
A különböző árnyékoló és reflektáló anyagok hatásossága jó, eredményesen használhatók a különböző magasfrekvenciás sugárzások elleni védekezésre.
A MOBILTELEFON SUGÁRZÁSA LÁTÁSKÁROSODÁST OKOZHAT
Írta: Iddo Genuth, Tomer Yaffe
 Mikroszkopikus fotók a lencsékről. A jobb oldali kép mutatja a sérülésmentes kontroll lencsét. Az alsó ábra demonstrálja a mikrohullámú sugárzásnak az ökör szemlencse varratra gyakorolt hatását. A mikrohullámú sugárzás hiányában a buborékok, amelyeket a 4 óra alatt végbement 39,5 C-ra való hőmérséklet-emelkedés hozott létre; lásd bal oldali fotó.
Egy újabb keletű, a Technion egy kutatócsoportja által vezetett tudományos tanulmányban, lehetséges kapcsolatot fedeztek fel a mikrohullámú sugárzás, hasonló a mobiltelefonban található típushoz, és különböző látáskárosodások között. Legalább egyfajta károsodásnál látszik, hogy idővel felhalmozódik, és nem gyógyul, ezzel megkérdőjelezve az általános álláspontot és abba az irányba terelve a kutatókat, hogy a besugárzás hosszúsága ne m kevésbé fontos, mint az erőssége. A kutatók azt is hangsúlyozták, hogy a meglévő mikrohullámú sugárzásra vonatkozó előírásokat esetleg meg kellene változtatni.
A mikroszkopikus fotók olyan lencsékről készültek, amelyeket 12 napig szervi baciluskultúra körülmények között tartottak. A jobb oldali kép mutatja a sérülésmentes kontroll lencsét. Az alsó kép demonstrálja a mikrohullámú sugárzásnak ökör lencse varratra gyakorolt hatását egy összesen 192 ciklusos besugárzás esetén (1.1 GHz, 2.22 mW). Minden ciklus 50 percig tart, amit 10 perc szünet követ. A mikrohullámú sugárzás hiányában a buborékokat a 4 óra alatt lezajló 39,58 C-ra történő hőmérséklet-emelkedés hozza létre; lásd bal oldali ábra.
Az elektromágneses sugárzással való besugárzás hatásai már régóta szolgálnak vita tárgyaként a tudósok között. Az elmúlt húsz év technikai fejlesztéseit, mint például a mobil- vagy a vezeték nélküli telefonokat, vezeték nélküli kommunikációs eszközöket, monitorokat és még a magasfeszültségű vezetékeket is mind megvizsgálták mint a rák és más betegségek lehetséges kockázati tényezőit. Ami kevésbé ismert a nyilvánosság előtt, de mégis széleskörű kutatás tárgyát képezi, az a mikrohullámú sugárzás látásra, főleg a szemlencsére gyakorolt hatása. Ehhez a kutatáshoz az alapvető motiváció a II. világháború után született, amikor gyanították, hogy jelentős a kockázata annak, hogy a radarkezelőknél kialakuljon hályog (olyan állapot, amikor a természetes szemlencse elszürkül). Habár ezek a szokatlan sejtések végül vitathatónak bizonyultak, ezek szolgáltatták az elektromágneses sugárzásnak való kitettségre vonatkozó első irányelveket. Továbbá a szem, mint a mi természetes sugár deketorunk a nyilvánvaló választás az elektromágneses sugárzás emberi testre gyakorolt hatásainak vizsgálatakor.
Az elektromágneses rendszer négy szemlencsét tesz ki elektromágneses sugárzásnak. Mindegyik edény tartalmaz egy lencsét és a tartóvezeték 2 andója közé van ékelve. Az egész rendszert behelyezték egy olyan inkubátorba, amely a besugárzás idejére állandó hőmérsékletet tart fenn.
Elég alacsony SAR esetén a lencsékben a helyi hőmérséklet esetleg sosem fog erre a szintre emelkedni. Egy kevésbé általános mértékegységet Specifikus Energia Abszorbciónak (SA) hívnak, és úgy határozzák meg, hogy a szövetben elnyelt energiasűrűséget elosztják a szövet tömegsűrűségével. Amíg a SAR a szövet által elnyelt mikrohullámú sugárzás fokának a mértékegysége, addig az SA a teljes energiaelnyelésnek a mértékegysége. Ez a különbség jelentős szerepet játszott egy újabban publikált tanulmányban, amely a mikrohullámú sugárzás, látásra gyakorolt hatásait vizsgálta.
Abban a tanulmányban, amelyet kutatók a Technion Rappaport Orvosi Szakán vezettek, és a Bioleketromágnesesség lapban jelentettek meg, új kapcsolatot találtak a mikrohullámú sugárzás és a szürke hályog között. Vágóhídról származó, egyéves bika szemlencséit sugározták be mikrohullámokkal – mindegyik állat esetében a másik szemlencsét kontrollra használták. Mindegyik besugárzási időszak körülbelül két hétig tartott. Mind a kontroll-, mind a besugárzott lencséket állandó hőmérsékleten, inkubátorban tartották. Ez alatt az időszak alatt mindegyik besugárzott lencse 1.1 GHz 2 mW-ig terjedő sugárzást szenvedett el, gyakorlatilag éjjel-nappal, és minden órában 50 percnyi besugárzást 10 peres szünet követett. Minden 24 órában, ezen szünetek egyikében optikai szempontból letesztelték őket, és összehasonlították őket a kontroll lencsékkel. A rövid (5 perces) optikai teszt alatt a lencsék nem voltak kitéve sugárzásnak, de amikor a besugárzás zajlott, az átlagos hőmérsékletüket állandóan tartották egy inkubátorban.
A kísérlet számos érdekes eredménnyel szolgált:
1, A lencsékben a hosszú időn át tartó, mikrohullámú sugárzásnak (a fent leírt frekvencián és sűrűséggel) való kitétel makroszkopikus (szabad szemmel látható) sérülést okozott, amely megtámadta a lencsék optikai minőségét. Ez a sérülés fokozódott, amint a kísérlet és a besugárzás folytatódott és elérte a maximális szintet néhány nap után. Amikor a besugárzás abbamaradt, az optikai sérülés elkezdett fokozatosan begyógyulni. Meglehetősen érdekes módon, egy hasonló maximum szint volt megfigyelhető, amikor a besugárzási sűrűség le lett az eredeti felére csökkentve, kivéve, hogy kétszer annyi időt vett igénybe.
2, Mikroszkopikus szinten másfajta sérülés jelentkezett. Kicsiny „buborékok” jöttek létre a lencsék felszínén. A buborékokat mikrohullámú sugárzás hozta létre és nem a lencsék egészében létrejövő hő eredményezte megjelenésüket. A kutatók azt találgatták, hogy a buborékok kialakulásáért felelős mechanizmus az egyes elektromágneses sugárzásnak kitett sejtek közötti mikroszkopikus súrlódás. A makroszkopikus sérüléssel ellentétben, a mikroszkopikus sérülés nem mutatta a gyógyulás jeleit és a kísérlet során tovább fokozódott.
Jó minőségű lencsék, ahogy az optikai szkenner mutatja. Minden sugárnak, amely áthalad a lencsén hasonló gyújtótávolsága van. A vastag szaggatott vonal összeköti a hátsó tetőpont távolság pontjait, minden, a lencsén keresztülhaladó sugár esetében. A vastag homogén vonal mutatja minden egyes fénysugár sűrűségét.
A besugárzott lencsék a lencsén áthaladó fénysugarak gyújtótávolságának meglehetősen sokféleségét mutatják.
Levi Schächter professzor
Habár a kutatók óvatosak a kísérlet eredményeinek interpretálását és lehetséges közegészségügybe való bevonását illetően, úgy tűnik, hogy a hosszú időn át tartó, a mobiltelefonokéhoz hasonló mikrohullámmal történő besugárzás a lencséknél mind makroszkopikus, mind mikroszkopikus sérülésekhez vezet, és ennek a sérülésnek legalább egy része úgy tűnik idővel felhalmozódik és nem gyógyul. Levi S. professzor, aki a kutatáson dolgozott, elmondta Isralast-nak, hogy nemcsak a Specifikus Abszorbciós Rátának (SAR) kellene figyelmet szentelni, hanem a szövet által elnyelt totális energiának is (SA), amelyet jelenleg nem figyelnek a megfelelő szabályozó hatóságok. Beleértve, hogy a besugárzás időtartama nem kevésbé fontos, mint a besugárzás intenzitása.
IDEGSEJTSÉRÜLÉS AZ EMLŐS AGYBAN A GSM MOBILTELEFONOKBÓL SZÁRMAZÓ MIKROHULLÁMOKKAL VALÓ BESUGÁRZÁS UTÁN
Leif G. Salford,1 Arne E. Brun,2 Jacob L. Eberhardt,3 Lars Malmgren,4 and Bertil R. R. Persson3
Idegsebészeti Osztály, Ideggyógyászati Osztály, Egészségügyi Sugárfizikai Osztály, Alkalmazott Elektromosság Osztály, Lund Egyetem, Rausing Laboratórium és Lund Egyetemi Kórház, Lund, Svédország
Összefoglaló:
A tanulmány írói azt kutatták, hogy a rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzás hatására a vér-agy gáton keresztül történő szivárgás okoz-e idegsejt károsodást. Korábban már megállapították, hogy ha olyan viszonylag nagy molekula, mint a fehérje (albumin) át tudja lépni a vér-agy gátat, akkor így tud tenni sok más kisebb molekula is, beleértve a mérgezőket, amelyek bejuthatnak az agyba a rádiófrekvenciás sugárzás hatására.
Kísérletük során megállapították, hogy a rádiófrekvenciás sugárzás hatására egyrészt fehérje szivárgás, másrészt idegsejt zsugorodás figyelhető meg az agykéreg minden mélységében, de legalábbis a felszíni rétegekben. Az összezsugorodott idegsejtek száma és az elektromágneses sugárzás dózisa (SAR) pozitív kapcsolatot mutat. Az idegsejt fehérje és más leírt változások úgy tűnik, hogy komoly idegsejt károsodást jeleznek, amely olyan káros anyagok, mint például az elraktározott nehézfémek felszabadulásával is járhatnak. Mivel a fejlődésben lévő agy különösen is sérülékeny, a fiatalok intenzív mobiltelefon használata komoly tényező, probléma.
A tanulmányban bemutatott idegsejt károsodás nem feltétlenül jár azonnali következményekkel, még akkor sem, ha ismétlődik. Hosszútávon azonban csökkentett agyi tartalék képességet eredményezhet, amelyet más, később idegsejti betegség vagy éppen az öregedés leplezhet le. Nem zárhatjuk ki, hogy néhány évtizedes (gyakran) napi használat után egy egész használói generáció negatív hatásokat szenvedhet el, esetleg már középkorúként.
Bővebben:
A rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzás emberi szervezetre gyakorolt hatásának lehetséges kockázatai társadalmunk számára egyre növekvő aggodalom / probléma forrásai. Korábban már megmutattuk, hogy a gyengén pulzált mikrohullámok a fehérje (albumin) vér-agy gáton keresztül történő kiáramlás jelentős emelkedését eredményezik. Ebben a tanulmányban azt kutattuk, hogy a vér-agy gáton történő kóros szivárgás párosulhat-e idegsejt károsodással. Három, egyenként nyolctagú, patkányok alkotta csoportot tettünk ki 2 órán át a Globális Mobil Kommunikációs Rendszerű (GSM) mobiltelefon változó erejű elektromágneses mezőjének. A besugárzást elszenvedett patkányoknál nagyon jelentős (p <0. 002) bizonyítékot találtunk az agykéreg, a hipokampusz, és a bazális ganglion idegi károsodásra. Kulcsszavak: vér-agy gát, központi idegrendszer, mikrohullámok, mobiltelefonok, idegkárosodás, patkányok. Environ Health Perspect 111:881–883 (2003). doi:10.1289/ehp.6039 elérhető a következő honlapon keresztül: http://dx.doi.org/ [Online 29 January 2003]. (Vagy a www.ephonline.org/press/012903html honlapon keresztül - a ford.)
A világ legnagyobb méretű, embereken végrehajtott biológiai kísérletének nevezhető az a jelenség, hogy a világ lakosságának negyede teszi ki magát önként a mobiltelefonok mikrohullámainak azáltal, hogy kézben tartva használja mobilkészülékét (lásd még Salford 2001). A közeljövőben várható a mikrohullámokkal működő készülékek számának jelentős növekedése a vezeték nélküli irodákban és az otthonokban. A rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzások lehetséges kockázati tényezőt jelenthetnek az emberi szervezetre nézve, ami társadalmunk számára egyre erősödő probléma forrása (áttekintésért lásd Hyland 2000). Ezen a területen a legtöbb kutató foglalkozott már azzal a kérdéssel, hogy a rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzások vajon okozzák, vagy elősegítik a rák növekedését. Bár vannak, akik jelezték a kockázat fokozódását (lásd még Hardell 2002, Repacholi 1997), a legtöbb tanulmány, beleértve a miénket is, nem mutatott ki ilyen jellegű hatásokat (lásd még Salford 1997a) vagy akár csökkentett kockázatot (lásd még Adey 1999).
A mikrohullámok emberi szervezetre gyakorolt hatásának lehetséges kockázati tényezői már az 1960-as évek óta érdeklődést keltenek (pl. a mobiltelefonok megérkezése előtt), amikor a radar és a mikrohullámú sütők fölvetettek egy lehetséges egészségi problémát. Oscar és Hawkins (1977) bemutatták a rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzás vér-agy gátra gyakorolt hatásairól készült korai tanulmányaikat. Demonstrálták, hogy nagyon alacsony energiaszinteken (<10 W/ m2) a sugárzás, amelyet egy leszűkített ablakon engedtek át, a 14C-mannitol, inulin és dextrin (ugyanolyan molekuláris tömegű, mint a fehérje (albumin)) jelentős, a hajszálerekből a környező kisagy agyszövetébe történő szivárgását okozták. Ezek a ténymegállapítások azonban nem kerültek megismétlésre abban a tanulmányban, amely 14Cszukrózt használt (lásd még Gruenau 1982). Egy újabb keletű in vitro tanulmány megmutatta, hogy az elektromágneses mező 1,8 GHz-en megnöveli a vér-agy gát áteresztő képességét a szukrózra nézve (lásd még Schirmacher 2000). Shivers és kollégái (lásd még Shivers 1987, Prato 1990) megvizsgálták a mágneses rezonancia hatását patkány agyra vetítve. Kimutatták, hogy a rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzás, valamint a pulzáló- és statikus mágneses mezőknek együttes hatása jelentősen megnöveli a fehérje (albumin) hajszálerekből az agyba történő pinocitotikus szállítását (sejtivást).
Ebből a munkából ihletet merítve csoportunk 1988 óta tanulmányozza a különböző intenzitású és modulációjú 915 MHz-es rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzás hatásait olyan patkány modellen, ahol a besugárzás egy keresztirányú elektromágneses jelvezetékes cellában (TEM-cellában) történik, különböző időperiódusok alatt. Sorozatban több, mint 1,600 állaton bizonyítottuk, hogy mind a pulzus modulált, mind az állandó rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzás – beleértve a GSM (Globális Mobil Kommunikációs Rendszerű) mobiltelefonokból származókat is - szubtermális energia sűrűsége bír annak lehetőségével, hogy jelentősen megnyissa a vér-agy gátat olyan módon, hogy az állatok saját fehérjéje (albuminja) (de nem a fibrinogén) kikerülhet a véráramból az agyszövetbe és felhalmozódik a hajszálereket körülvevő idegsejtekben és glia sejtekben (lásd még Malmgren 1998; Persson. 1997; Persson és Salford 1996; Salford. 1992, 1993, 1994, 1997b, 2001).(1. ábra) Ezeket az eredményeket megismételték az utóbbi időben, egy másik laboratóriumban (lásd még Töre 2001.) Mások is hasonló eredményekről számoltak be (lásd még Fritze 1997).
Mi és mások (Oscar és Hawkins 1977; lásd még Persson 1997) rámutattunk arra, hogy amikor egy olyan viszonylag nagy molekula, mint a fehérje (albumin) át tudja lépni a vér-agy gátat, akkor így tud tenni sok más kisebb molekula is, beleértve a mérgezőket, amelyek bejuthatnak az agyba a rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzás hatására. Mind ez ideig még nem állapítottuk meg azt, hogy az ilyen szivárgás az agyra ártalmas. Azonban Hassel (lásd még 1994) megmutatta, hogy a patkányok agyszövetébe befecskendezett autológ fehérje (albumin) idegsejt károsodáshoz vezet a befecskendezés oldalán, amikor a befecskendezett oldat fehérjekoncentrációja (albuminkoncentrációja) a vér fehérjekoncentrációjának (albuminkoncentrációjának) legalább 25%-a. A jelen tanulmányban azt kutattuk, hogy a vér-agy gáton keresztül történő szivárgás okozhat-e idegsejt károsodást.
Anyagok és eljárások
A TEM-cellákat, amelyeket a patkányok rádiófrekvenciás elektromágneses besugárzására használtak, térbeli fokozatokra osztották, a korábban Nemzeti Szabványok Irodájában megalkotott cellákból kiindulva (Crawford 1974). A TEM-cellákról tudott, hogy egyenletes mágneses mezőket hoznak létre a hiteles mérésekhez. Egy programozható teljesítményű kimenettel rendelkező, hiteles GSM mobiltelefont kapcsoltak össze egy koaxális kábelen keresztül a TEM-cellával; semmilyen hang modulációt nem alkalmaztak.
A TEM-cellát bezárták egy fadobozba (15 x 15 x 15 cm), amely tartja a külső vezetőt és a központi lemezt. A külső vezető sárgaréz hálóból készült, és a doboz belső falaihoz van kapcsolva. A központi lemez, vagy belső rekeszfal, alumíniumból készült.
A TEM-cellákat egy ellenőrzött hőmérsékletű szobába helyezték, és a TEM-cellában állandó hőmérsékletet biztosítottak azáltal, hogy a fadoboz lyukain keresztül áramoltatták a szoba levegőjét.
A patkányagyban jellegzetes specifikus abszorpciós ráta /fok/ (SAR) eloszlást szimulálták a megszabott-különbségű, idő-tér eljárással (lásd még Martens 1993), és azt találták, hogy < 6 dB értékkel megváltozott a patkányagyban.
A patkányokat műanyag tálcákra helyezték (12 x 12 x 7 cm), hogy elkerüljék a központi lemezzel és a külső vezetővel való érintkezést. A tálca alját nedvszívó papírral fedték le, hogy összegyűjtsék a vizeletet és az ürüléket.
Négy, nyolctagú csoportra osztottak harminckét hím és nőstény patkányt, amelyek 12-26 hetesek, és 282±91 g-osak voltak. A GSM mobiltelefonokból származó kimeneti áram maximumai 10mW, 100 mW és 1000 mW voltak cellánként, amelyet két TEM-cellába vezettek párhuzamosan két órán keresztül. Ez a patkányokat egyenként maximális 0.24, 2,4 és 24 W/m2 teljesítménysűrűségű sugárzásnak tette ki. Ez a besugárzás egyenként átlagosan, a teljes testre kiterjedően 2mW/kg, 20 mW/kg, és 200 mW/kg SAR értéket eredményezett. A besugárzás feltételeinek és a SAR számításoknak további részletei Martens-nél (1993) és Malmegrennél (1998) találhatók. A patkányok negyedik csoportját ezzel párhuzamosan, két órán keresztül nem aktivált TEM-cellákban tartották. Az állatok ébren voltak a besugárzás alatt, és tudtak mozogni és forgolódni a besugárzási cellán belül.
A besugárzás után mindegyik besugárzási csoportban körülbelül 50 napig hagyták életben az állatokat. Naponta alaposan megvizsgálták őket, idegi- és viselkedésbeli rendellenességeket keresve ez alatt az időszak alatt, amelynek végén elaltatták őket, és perfúziós fixálást alkalmazva elölték őket, 4%-os formaldehidet használva.
Az agyakat eltávolították a koponyákból traumamentes technikával (a koponyaalapnál történő csont struktúra kimetszésével, ezt követően egy középvonali bevágással haladtak az öreglyuk felől az orrhoz), a 30 perces helyben történt halál utáni fixációs idő leteltével. Mindegyik agyat koronálisan metszettük, 1-2 mm vastag, parafinba ágyazott, szeletekre, amelyeket 5 µm-es szekciókra vágtunk, és a RNS/DNS vizsgálathoz megfestettünk krezil lilával, hogy megmutassuk a sötét idegsejteket. Fehérje (albumin) antitestek hozzáadásával (Dakocytomation Norden AB, Älvsjö, Sweden) a fehérje (albumin) barnás pöttyként vagy még zavarosabb színváltozásokként jelenik meg (lásd még Salford 1994).
A “sötét idegsejteket” a neuropatológus szemikvantitív módon 0-nak (nincsenek vagy csak elszórtan vannak sötét idegsejtek), 1-nek (a sötét idegsejtek mérsékelten vannak jelen), vagy 2-nek (bőséges előfordulás) ítélte. A mikroszkópikus vizsgálat nem vette figyelembe a teszt szituációt. A variancia analízisre a Kruskal-Wallis féle egyirányú vizsgálatot használtuk a pontmegoszlások egyidejű statisztikai vizsgálatához, mind a négy besugárzási feltétel esetében. Amikor a nulla hipotézis visszautasítható lehetett, akkor a kontroll és mindegyik besugárzásos feltétel között történt összehasonlítás a Mann-Whitney féle független példákra alkalmazott nonparaméteres vizsgálattal.
Eredmények és értékelés
A kontroll- és tesztállatok egyaránt a normális diffúz pozitív immunfestést mutatták a hipotalamuszban lévő fehérjénél (albuminnál), egyfajta beépített kontrollként a módszerhez.
A kontroll állatok nem vagy csak alkalmanként és gyakran megkérdőjelezhetően mutattak pozitivitást a hipotalamuszon kívüli fehérjére (albuminra) (1.A ábra). Egy kontrollállatban a sötét idegsejtek mérsékelt jelenlétét figyeltük meg, de ilyen jellegű változást nem lehetett a többi kontrollállatban megfigyelni.
A sugárzásnak kitett állatok általában számos fehérje (albumin) pozitív fókuszokat (területeket) mutattak a finomabb véredények körüli fehér- és szürkeállományban (1.B ábra). Itt a fehérje (albumin) szétterjedt a szövetben a sejttestek és a körülvevő idegsejtek között, amelyek vagy nem tartalmaztak fehérjét (albumint) vagy valamennyi fókuszban tartalmaztak fehérjét (albumint). A szétszóródott idegsejtek, nem az idegsejtek közötti fehérje (albumin) szivárgáshoz kapcsolódva, szintén pozitívak voltak.
 1. ábra Egy besugárzást nem kapott kontrol patkány (A) és egy rádiófrekvenciás elektormágneses besugárzást elszenvedett patkány (B) agyának központi részekből vett keresztmetszete, mindkettő megszínezett fehérjével (albuminnal), amely barna színnel látszik. Az (A) ábrán a fehérje (albumin) az agy központi alsóbb részeiben látszik (a hipotalamuszban), amely normális jelenség. A (B) ábrán a fehérje (albumin) számos apró területen látszik, amely sok edényből történő szivárgást mutat. A nagyítás körülbelül 3x-os.
A krezil lilára festés kimutatta a szétszóródot és csoportosult sötét idegsejteket, amelyek gyakran összezsugorodtak és sötétre színeződtek, homogenizálódtak a látható belső sejtstruktúrák elvesztésével (egyszínűvé váltak). Ezen sötét idegsejtek némelyike fehérje (albumin) pozitív is volt vagy citoplazmikus mikrovakólákat mutatott, aktív kórtani fejlődést jelezve. Nem volt vérzés és látható glial reakció, asztrocita vagy mikroglia a megváltozott idegsejtekkel határosan. Megváltozott idegsejteket mindenhol látni lehetett, de főleg az agykéreben, a hipokampuszban és a bazális ganglionban, normális idegsejtek közé keveredve (2. ábra). Az abnormális idegsejtek százaléka durván megbecsülve maximálisan 2% körül volt, de néhány leszűkített területen ezek dominálták a képet.
 2. ábra Egy rádiófrekvenciás elektromágneses besugárzást elszenvedett patkány agyrészeinek mikrofényképei krezil lilával megszínezve. (A) Idegsejtek sora a hipokampusz piramissejtjeinek egy rétegében; a normális idegsejtek (nagy sejtek) közé fekete és összezsugorodott idegsejtek, úgynevezett sötét idegsejtek keverekdnek. (B) Egy rádiófrekvenciás elektromágneses besugárzást elszenvedett patkány agykérge, bal felső, normális idegsejteket (halvány kék) mutat, abnormálisokkal, feketékkel és összezsugorodottakkal “sötét idegsejtekkel” keveredve, az agykéreg minden mélységében, de legalábbis a felszíni rétegekben. 160 x-os nagyítás.
A különböző besugárzási feltételekhez kapcsolódó sötét idegsejtek előfordulása megtekinthető a 3. ábrán, amely jelentős pozitív kapcsolatot mutat az elektromágneses sugárzás dózisa (SAR) és a sötét idegsejtek száma között.
 3. ábra A “sötét idegsejtek” besugárzási feltételek függvényeként alakuló előfordulási értékeinek eloszlása. A szaggatott vonal összeköti mindegyik feltétel középértékeit. Az ábra számai mutatják azoknak az állatoknak a számát, amelyek az adott értékű kezelési csoportban voltak. A négy feltétel nonparaméteres, egyidejű összehasonlítása jelentős különbséget (p < 0.002) mutat. A kontrollhoz viszonyítva, p < 0.2 a 2 mW/kg esetében; p = 0.01 a 20 mW/kg esetében; és p = 0.03 a 200 mW/kg estében.
Egy nonparaméteres kombinált teszt, amelyet a négy besugárzási szituációra párhuzamosan alkalmaztak, megmutatta, hogy a pontmegoszlás jelentősen különbözött a két csoport esetében (p < 0.002).
Itt mutatjuk be először annak az idegsejti károsodásnak bizonyítékát, amelyet a nem termikus mikrohullámú besugárzás okoz. Az agykéreg, akárcsak a hipokampusz és a bazális ganglion a besugárzott patkányok agyában károsodott idegsejteket tartalmazott. Tudjuk, hogy a tanulmányunk néhány állatot foglalt magában, de az összetett eredmények kiemelkedően fontosak és a dózis-válasz reakciót tisztán kimutatják.
A megfigyelt sötét idegsejteket nem tekintjük műterméknek a következő okok miatt: először, az agyakat trauma mentesen távolítottuk el és eredeti helyzetben rögzítve belocsoltuk; másodszor, a sötét idegsejtek normális idegsejtek közé keveredtek (lásd 2. ábra). Továbbá, a víztér jelenléte számos sötét idegsejt esetében egyértelmű jele annak, hogy a pusztulás az élő állatban zajlott le. Nem zárhatjuk ki, hogy a leírt idegsejti változás esetlegesen programozott sejthalált (apoktózist) mutat.
Az idegsejti fehérje felvétel és más leírt változások úgy tűnik, hogy komoly idegsejt károsodást jeleznek, amely esetleg közvetítődhet sejtszervecske pusztuláson keresztül nemcsak a hidrolitikus lizoszómális enzimek, de például olyan elkülönített káros anyagok, mint például a citoplazmatikus sejtszervecskékben (mint pl. a lizoszómákban) elraktározott nehézfémek, felszabadulásával is járhatnak.
Az utolsó besugárzás és elölés közötti idő nagy jelentősséggel bír a szivárgás területének felderítése szempontjából, mert a kieresztett fehérje (albumin) gyorsan szétterjed azon koncentrációk alá és fölé, amelyeket immunhisztorológiailag pontosan ki lehet mutatni. Azonban az eredeti, agyszövetbe történő, fehérje (albumin) szivárgás (korábbi tanulmányainkban órákon belül látható volt a besugárzott állatok ~40%-ánál) elindíthat egy másodlagos vér-agy gát megnyílást is, amely egy ördögi körhöz vezet, mert fehérje (albumin) szivárgást még 8 héttel a besugárzás után is kimutattunk.
12-26 hetes patkányokat választottunk, mert azok összehasonlíthatók a tinédzserekkel – akik a mobiltelefonok különösen gyakori használói – a korra való tekintettel. A növekedésben lévő agy helyzete megérdemelheti a társadalom különös figyelmét, mert a biológiai és érési folyamatok különösen sérülékenyek a növekedés folyamatában. A fiatalok intenzív mobiltelefon használata komoly tényező. Az a fajta idegsejti károsodás, amit itt leírtunk nem feltétltenül jár azonnali következményekkel, még akkor sem, ha ismétlődik. Hosszútávon azonban csökkentett agyi tartalék képességet eredményezhet, amelyet más, később idegsejti betegség vagy éppen az öregedés leplezhet le. Nem zárhatjuk ki, hogy néhány évtizedes (gyakran) napi használat után egy egész használói generáció negatív hatásokat szenvedhet el, esetleg már középkorúként.
Helyesbítés
Az 1. ábrát az eredeti kézirat az “Anyagok és eljárások” részben idézte és az a fehérje szivárgást illusztrálta, amelyet korábban mutattunk be. Az ábra azoknak a patkányoknak az agyi metszeteiből mutatott példákat, amelyeket a mikrohullámú besugárzás után azonnal elöltük. Mivel ez félreérthető lett volna, a világosság érdekében és a szerkesztő engedélyével, kicseréltük azt az ábrát. Az új 1. ábra most az “Eredmények” részt idézi és a jelen tanulmány állatait mutatja. Az 1.A ábra mutatja be a kontrol állatot, amely nem kapott valódi besugárzást, és az 1.B ábra mutat be egy olyan állatot, mely 2 mW/kg besugárzást kapott 2 órán át.
A vörösvértestek összetapadása „pénztekercs képződés” mobiltelefonálás hatására
 
telefonálás előtt telefonálás utás
Összefoglaló:
Már 20 másodpercnyi mobiltelefonnal történő telefonálás elegendő ahhoz, hogy a vörösvértestek összetapadjanak, vérképünk megváltozzon. A vörösvértestek összetapadását, úgynevezett pénztekercs képződés figyelhető meg elektromágneses sugárzás hatására. Az összetapadás lecsökkenti a vörösvértestek felületét, így jelentősen csökken a vér oxigén szállító képessége. A vér besűrűsödik, a kis kapillárisok, szövetek oxigénnel való ellátottsága csökken, a szervezet elsavasodik. Az összetapadt vörösvértestek hatására nő a vér rögösödési hajlama is, érrendszeri traumák kialakulásához, vérellátási zavarokhoz vezethet. A pénztekercs képződés jelensége a fülből és az ujjbegyből vett vérnél is egyértelműen kimutatható és még a telefonálás után 10 perccel is fennáll.
Már 20 másodpercnyi mobiltelefonnal történő telefonálás elegendő ahhoz, hogy a vörösvértestek összetapadjanak, vérképünk megváltozzon.
Ez a jelenség már évek óta ismert, több tanulmányban, kutatásban leírt.
2005-ben a fiatal kutatók, ’Jugend forscht’ németországi verseny keretében fiatal, hangsúlyozottan egyik érdekkörhöz sem tartozó gimnazista diákok, kísérleteikben ismételten kimutatták a jelenséget.
A kísérletben 51 17 és 20 év közötti fiatal vett részt. A résztvevők ujjából és füléből nyert vért elemezték sötétmezős mikroszkópos módszerrel. Az újbegyből frissen nyert egy csepp élő, festetlen vér sötétmezős mikroszkópos analízisével láthatóvá lehet tenni a vér természetes állapotát, úgy ahogy az kering az ereinkben. Az élő vércsepp analízis segítségével információt kaphatunk a sav-bázis egyensúly eltolódásáról, vitamin-ásványi anyagok hiányáról, zsír vagy fehérje túlzott vagy elégtelen fogyasztásáról, a szervezet elsalakosodásáról (toxinok, nehéz fémek), immunsejtek minőségéről, allergének hatásáról, stb
A vörösvértestek adják a vér tipikus piros színét, mikroszkóp alatt egyenlő nagyságú korongoknak látszanak középen enyhén benyomódva (bikonkáv forma, 7μm átmérőjű, 2 μm magasságú). Ők szállítják az oxigént hemoglobintartalmuk segítségével a tüdőből a test minden egyes sejtjéhez, illetve elszállítják a sejtektől az égési terméket, a CO2-t. A bikonkáv forma megnagyobbítja felületét, és ez lehetővé teszi, hogy több oxigént felvegyen. Kiemelkedő a vörösvérsejtek alakváltoztató képessége. Rugalmas szerkezete segítségével még a legkisebb 3-5 mikron átmérőjű kapillárisokon is keresztül megy.
A vörösvértestek összetapadását, úgynevezett pénztekercs képződést figyelhető meg elektromágneses sugárzás hatására. Az összetapadás lecsökkenti a vörösvértestek felületét, így jelentősen csökken a vér oxigén szállító képessége. A vér besűrűsödik, a kis kapillárisok, szövetek oxigénnel való ellátottsága csökken, a szervezet elsavasodik.
Az összetapadt vörösvértestek hatására nő a vér rögösödési hajlama, érrendszeri traumák kialakulásához, vérellátási zavarokhoz vezethet.
telefonálás előtt telefonálás után
Vér képe mobiltelefonálás előtt. A vérvétel előtti 24 órában
a kísérletben résztvevőknek nem szabadott a mobil telefont
bekapcsolni és kerülni kellett az erős elektroszmoggal terhelt
környezetet.
A fülből vett vér képe közvetlenül mobil telefonálás után.
Ujjbegyből vett vér képe mobil telefonálás után.
Fülből vett vér képe 10 perccel a telefonálás után.
Ujjbegyből vett vér képe 10 perccel a telefonálás után.
Az eredmények dokumentálása, kiértékelése után a „fiatal kutatók” a következő megállapításokat tették.
A vörösvértestek összetapadása már 20 másodperc mobil telefonálás után jellemző.
A jelenség a fülből és az ujjbegyből vett vérnél is egyértelműen kimutatható és még a telefonálás után 10 perccel is fennáll.
A vörösvérsejtek összetapadása in vitro, a szervezeten kívül, azaz a kémcsőbe tett vérnél is megfigyelhető.
Az összetapadt vörösvértestek funkciójukat csak korlátozottan tudják ellátni, kevesebb oxigént és széndioxidot képesek magukkal szállítani.
Az eredmények ismételten rámutatnak arra, hogy a mobil telefonok sugárzásánál nemcsak termikus, hanem biológiai hatásokkal is kell számolni.
Forrás. www.hese-project.de
FORRÁS: ESZMOG.HU
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
