Mi a radiesztézia?

A radiesztézia sugárérzékelést jelent. Az élőlények képesek a földsugárzások finom rezgéseit felfogni, és ezekre az energiákra valamilyen módon reagálni. A radiesztézia története egészen az ókori keleti államok, pontosabban Egyiptom, és a piramisok építésének korszakáig nyúlik vissza. De ismerték az arabok is, akik vízkeresésre használták a sivatagban. Kínában több ezer éves múltja van, az egyik legrégebbi ábrázolása Yü császárról maradt fenn, aki egy kőfaragáson pálcát tart a kezében, amellyel vizet keres. Európában a székesegyházak helyének kitűzését is radiesztéziai bemérés előzte meg.

Minden test, így a Föld és az égitestek is sugárzást bocsátanak ki. Ezek a sugárzások kölcsönhatásba lépnek egymással, hatnak az élőlényekre és befolyásolják azok életfunkcióit. A kozmosz és a Föld között, megfelelő távolságból szemlélve, többé-kevésbé egyenletes energiamező "látható", amely a föld vetődései, a vízerek, a törésvonalak, az érctelepek, az üregek stb. fölött torzul vagy koncentrálódik, hasonlóan ahhoz, ahogy a nagyító üvege koncentrálja a fénysugarakat, melynek révén például az "ártalmatlan" napsugár meg tud gyújtani egy papírlapot. Ezek a deformitások és főleg ezek szerencsétlen kombinációi jelentik azt a veszélyt, amely ellen valamilyen formában védekezni szükséges A földsugárzások erősödnek, változnak, immunrendszerünk pedig egyre gyengébb, pontosabban nem tud megfelelő intenzitással és gyorsassággal alkalmazkodni a változásokhoz, ezért a sugárzások egyre erősebben hatnak szervezetünkre. Ezzel a problémával mind többen találkozhatnak. Sok műtét és betegség elkerülhető lenne, ha sugárzásmentes térben aludnánk, dolgoznánk. Hiszen az életműködésünket alapvetően befolyásoló ritmizáló jelek a földsugárzások. Nélkülük nincs élet, de ha huzamosabb ideig 5-8 óra bennük tartózkodunk, akkor hatásuk betegségeket okoz.

Vízér

A vízerek éppúgy behálózzák a föld mélyebb rétegeit, mint testünket a vérerek és nyirokerek. Csak mozgásban lévő víznél mérhető vízér sugárzás (patakok, erek, tavak, a talajban átpréselődő vízcseppek, lakásban a padlófűtés, vízvezeték...)

A szervezetet leginkább zavaró sugárzás az un. sodorvonalnál (a legnagyobb sebességgel áramló résznél) mérhető. A maximális intenzitás helye állandóan változhat, hiszen egy vízér elapadhat, a sodrási viszonyok változhatnak. Ez a sugárzás merőleges a föld felszínére, az esetlegesen felette elhelyezkedő épület módosíthatja az irányát és az erejét az épület anyagától és szerkezetétől függően. Káros hatása megsokszorozva jelentkezik, ha másik vízérrel kereszteződik. A vízerek kereszteződése épp oly káros akkor is, ha ez a kereszteződés nem feltétlenül azonos szinten következik be.

Sok esetben ezeket a vízereket az ún. víz-folyással azonosítják, teljesen tévesen. A vízér egészen más tulajdonságokkal bír, mint a víz-folyás. Ha vízér felett huzamosabb ideig tartózkodunk és hajlamosak vagyunk rá, rövid időn belül rákos daganatokat szerezhetünk, míg a víz-folyás felett tartózkodva, az nem okoz ilyen jellegű daganatokat. Pl. víz-folyásnak nevezhetők a használatban lévő vízvezeték-csövek, vagy a különböző vízelvezető-csövek összessége is. De víz-folyás pl. a felszíni vagy a föld alatti patak is. Ha a víz-folyás azonos lenne a vízérrel, akkor a vízér tulajdonságaiból következően minden matróznak vagy halásznak rákos betegségben kellene szenvednie.

A vízér végeredményben egy ún. szivárgó vizet szállító "járat" a talaj különböző rétegeiben, mely relatíve kis vízmennyisége folytán számunkra nem átjárható. Ezért ha mi valamilyen szerszámmal át is vágjuk a vízér "járatát" (pl. valamilyen árok ásásakor), akkor sem tapasztalunk vízfolyást. Mindössze pár perc elteltével "gyöngyözni" - izzadni - látjuk az átvágás helyét. Ez a lassan szivárgó víz a föld rétegeivel való súrlódás eredményeként állítja elő azt a kb. 4-6 Hz körüli frekvenciát, mely rendkívül káros az emberi szervezetre. Nem is beszélve a földből eredő más egyéb káros sugárzásokról (ércek, ásványok, stb.), melyet a föld mélyéből szállít fel a felszínre.

Vízér sugárzásban ülve vagy fekve állandó hűvöset, huzatot érzünk.

Hartmann-háló

Dr. Ernst Hartmann által 1950-ben újra (már a rómaiak is ismerték) felfedezett sugárzás hálószerűen befedi Földünk teljes felületét. A hálók szerkezete és annak elhelyezkedése, nyilván a földmágnesesség rácsszerű elhelyezkedésének függvényei. Az ún. Hartmann-háló, pontosan észak-déli, valamint pontosan kelet-nyugati irányban egy olyan hálót alkot, melynek falai kb. 20-25 cm vastagságúak. Az így létrejövő háló szemeinek mérete észak-déli irányban mintegy 220-240 cm, kelet-nyugati irányban pedig 180-190 cm. A háló szemeinek mérete a hosszúsági fokok függvényében, valamint a külső és a belső térben elég erőteljesen változik. Pl. itt nálunk Magyarországon ezen méretek külső térben mintegy 170x180 cm-re tehetők, míg belső térben, pl. vasbetonból készült falak esetén ez lényegesen kisebb, akár 140x150 cm is lehet. Sőt, ilyenkor kialakulhat egy ún. másodlagos háló, melynek falai párhuzamosak a helyiség falaival, viszont ezek sugárzása éppen olyan veszélyes, mint az eredetié. Az ingersávok szélén a rezgés szinte észrevehetetlen, majd egyre erősödik, középen a legintenzívebb, utána újra gyengül. Legveszélyesebbnek a kereszteződési pontokat tartják a szakemberek.

Ha benne vagyunk egy Hartmann kereszteződésben, elkezdünk tompulni, lassulni - energiát vesztünk.

Curry-háló

A M. Curry által felfedezett sugárzás (ezt kevesebben ismerik, és nagyon sok radiesztéza be sem méri, megfeledkezik róla), az ún. Curry-háló. A Hartmann-hálóhoz képest pontosan 45°-al van elforgatva. Így pontosan észak-nyugat és dél-kelet, valamint pontosan dél-nyugat és észak-keleti irányban alkot egy kb. 35 cm falvastagságú hálót. A háló szemei mintegy 320x320 cm nagyságúak. Az egészségre kevésbé veszélyes, mint a Hartmann háló, sőt egyes tapasztalatok szerint, a nulla-pontja egyenesen ajánlott az ott tartózkodásra. Viszont csomópontjai veszélyesebbek, mint a Hartmann-hálóé.

Tigris-háló

Nagyon hasonlít a Hartmann-hálóhoz mind tájolásában, mind káros hatásában. Rácsmérete észak-déli irányban mintegy 5-5,5 méter, kelet-nyugati irányban pedig 1,6-1,8 méter, zárt térben ennél kisebbre 4-4,5x1,2-1,4 méterre is összenyomódhat. A háló észak-déli része lényegesen nagyobb, kb. ötszörös intenzitású sugárzással rendelkezik, mint a kelet-nyugati része. A sugárzás erőssége a hold ciklusaival mutat összefüggést.

A geológiai törésvonalból származó sugárzások

A földkéreg állandó mozgásban van. E mozgás következtében kialakulnak repedések, vetődések, melyek a néhány millimétertől akár a többször tíz centiméter szélességgel is rendelkezhetnek. Itt a szélesség és a veszélyesség között fordított arányosság áll fenn, azaz minél keskenyebb egy törésvonal, annál nagyobb veszélyt jelent környezetére. A relatíve keskeny repedés intenzívebb (koncentráltabb) sugárzást bocsát ki. Hatása még károsabb lehet, ha pl. érctelér is található az adott helyen. Sok esetben jelentős radioaktivitás és ionizációs sugárzás is mérhető az ilyen helyen. Általában a hegyvidéken jellemző előfordulásuk.

Szent György és Ley-háló

Energiáját a föld erőtereiből, a földmágnesességből nyeri. A hálót szabályos, de eltérő polaritásokkal és intenzitásokkal rendelkező sávok alkotják, melyek közepe mindig egy Szent György vonal. A Szent György vonalat két oldalról szimmetrikusan körülvevő vonalak közé tartozik a Ley vonal, melynek polaritása mindig negatív. Ez zárja le tulajdonképpen a Szent György struktúrát. E struktúrák találkozási pontjai de maguk a sávok is rendkívül fontosak voltak az ember számára a történelem folyamán. Az itt található energiakoncentráció hatalmas. Elődeink ismerték e struktúrákat és tudták, hogy jobb ezeket elkerülni, illetve kultikus célokra használni. Rövid ideig lehet rajtuk tartózkodni, de élni (lakni) nem. Ezeken a pontokon olyan erős energetizáló (töltő) tér található, ami pár perces ott tartózkodás alatt képes feltölteni egy energiaszegény aurát.