Az iránytű egy mágnesezett acéltű, amely egy függőlegesen álló tű hegyén forog. Mindig ugyanazt az irányt mutatja: a sötétebb színű vége állandóan észak felé mutat. A világtájak a mágnestű alatt egyértelműen vannak jelölve. A kör alakú foglalaton belül van még egy forgatható tárcsa vagy szelence, 360 db beosztással. Minden egyes beosztás egy fokot jelképez. Ha térképpel együtt akarod használni az iránytűt, akkor tudnod kell, hogy általában a térképek Északra vannak tájolva (orientálva). Ez azt jelenti, hogy az északi irány a térkép felső szegélye felé mutat, vagyis álló helyzetben a térképkeret bal és jobb oldali szegéllyel párhuzamos az északi irány.
15. ábra.
Ha a térkép nem Északra tájolt, akkor egy szélrózsaval jelölik, merre mutat Észak. Régen, gyakran készítettek úgynevezett delelt térképet is, vagyis olyan térképek, amelyeken fent volt a déli, lent az északi irány. Illetve, olyan térképek is voltak, amelyeknek a felső széle egyszerűen nem az északi irányt jelölte, hanem más táj felé mutatott. Ma már inkább csak múzeumokban,térképtárakban láthatsz ilyet (15. ábra).
	Az iránytűhöz visszatérve, nagyon könnyen tudsz betájolni egy térképet egy egyszerű, vonalzós iránytű segítségével. Egy északra tájolt térkép esetén, az iránytűt a bal vagy jobb oldali szegéllyel párhuzamosan helyezed rá és utána addig kell forgatnod
16. ábra.	a térképet, amíg a
mágnestű sötétebb szinű vége nem mutat a szelence "O" osztására.(16. ábra)
A tájékozódást térképpel és jellegzetes tereppontok segítségével is végezhetjük: ha nem tudod meghatározni helyedet a térképen, menj fel egy magaslatra és keresd a közelben levő jellegzetes pontokat. Ezek lehetnek egyedül álló sziklák, hegycsúcsok, templomtornyok, útkanyarok, stb. Három db. pontot kell keresned: kettőt tőled jobbra és balra, a harmadik veled szemben lehet. Ha ezt a három pontot megjelölöd a térképen és egyenesekkel kötöd össze, akkor te azon a ponton állsz, ahol az egyenesek egymással találkoznak. (17. ábra)
17. ábra.    Tájékozódás iránytűvel és tájolóval Az iránytű: egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestű, melynek sötétebb színű vége a mindenkori mágnes északi irányba mutat. A szelencében a tű alatt a fő- és mellékvilágtájak ábrázolása látható. Az iránytű csak tájékoztatásra szolgál, irányszöget nem tud mérni. A tájoló: ez is egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestű, de a szelence forgatható, s ezáltal irányszöget is tudunk mérni. Irányszögnek nevezzük valamely iránynak az északi (vagy déli) iránnyal bezárt szögét. LAPTÁJOLÓ Fő részei: 1. Mágnestű Keskeny, mágnesezett lemezcsík, amely egy acélcsúcson támaszkodva szabadon foroghat, és mágneses tulajdonságánál fogva a Föld mágneses erőterének hatására beáll az erőtér pólusainak Észak-Déli irányába. A tű É-i végét rendszerint fluoreszkáló festékkel vonják be, amely éjjel világít. 2. Szelence Átlátszó anyagból készült, légmentesen zárt dob, melynek skálabeosztása lehetővé teszi irányok mérését. A szelence számozása a különböző típusoknál más és más: 360 vagy 400 fok (lásd Bézard tájoló.) A szelence átlátszó fenék-, ill. fedőlapján levő irányvonalak mérés közben megkönnyítik az észak-déli irány párhuzamosítását a térképen. 3. Alaplap Egy téglalap alakú, átlátszó (műanyag) lap, amelynek középvonalába az irányvonalat belegravírozták. Az alaplap két hosszabb oldala - irányéle - párhuzamos az irányvonallal és egymással, így az irányok mérésénél a középvonalon áthúzódó irányvonal helyett is könnyen alkalmazhatók. Az alaplapon található még néhány kiegészítő rész. A beépített nagyító megkönnyíti az apróbb térképjelek és a sűrűbb térképrészletek olvasását. A rugós lépésszámláló tárcsa a hosszabb távolságok mérésekor kerül alkalmazásra a terepen úgy, hogy 100 lépésenként egy-egy osztással elforgatjuk és a tárcsán lévő számozás mutatja, hány osztással forgattuk el a mérés során. A laptájoló alaplapjának elején levő rövidebb oldalon mm-beosztás teszi lehetőé a térképen történő távolságméréseket. Ugyancsak a gyors távolságmérését segíti a baloldali hosszabb oldalra vésett 1:25000-es méretarányú aránymérték is. A BÉZÁRD TÁJOLÓ A pontos méréseket követelő versenybírói munka, a térképhelyesbítés, a bemérői gyakorlat nélkülözhetetlen műszere, amelynek fedele irányréssel van ellátva és így pontosabb iránymérését biztosít a terepen. Fő részei 1. Mágnestű A szelencében szabadon feltámasztott mágneses tű megjelölt "Északi" vége állandóan a Föld északi irányába mutat. 2. A szelence Rendszerint légmentesen zárt, átlátszó fedelű dob, melynek fok- vagy vonásosztása lehetővé teszi a mért irányok értékének leolvasását. A szelencén betűjel rögzíti a fővilágtájakat. A szelencén levő beosztás, valamint a számozás kezdőpontja és növekedésének forgásiránya a különböző típusú tájolóknál más és más. A "DK 6400" rendszer azt jelenti, hogy a tájoló körosztása 6400 részre - vonásra! - van beosztva, a "0" kezdőpont Délen van, és Keleti irányba haladva növekednek a számok. Az "ÉK 6000" pedig azt jelzi, hogy a tájoló körosztása 6000 részre van beosztva, a "0" kezdőpont északon van és a számok Keleti irányban növekednek. A vonás tulajdonképpen egy szögértékegység, amely az 1 km hosszú szögszárak 1 méteres nyílásszöge. Az "ÉK 360o"-os tájolónál a teljes kör - a szelence körlapja - 360 egyenlő részre van felosztva. A "0" északon van, és a számok növekedésének (forgásának) iránya keleti. Az "ÉK 400"-as tájoló körlapja 400 egyenlő részre van felosztva, a kezdőpont "0"-ja északon van, és a számozás forgásiránya keleti . Összehasonlító táblázat a különböző típusú tájolók számozási rendszeréhez:   ÉK 60-00 ÉK 64-00 DK 64-00 ÉK 360ş ÉK 400 újfok É 00-00 00-00 32-00 0 0 K 15-00 16-00 16-00 90ş 100 D 30-00 32-00 00-00 180ş 200 Ny 45-00 48-00 48-00 270ş 300 100 vonás = 5,63ş (64-00 vonásrendszernél)  100 vonás = 6ş (64-00 vonásrendszernél) 1ş = 17,78 V (64-00)  1ş = 16,65 V (60-00) A szelencéken a mérés eredményének leolvashatósága érdekében nincs minden osztás bejelölve és számozva. A vonásrendszerű 64-00 vagy 60-00 típusú tájolóknál 00-50 vonásonként van jelölve a beosztás és 02-00 vonásonként a számozás. (Csak az első két számjegyet jelölik, és ha az első két számjegy egyjegyű, a tizesek helyén levő nulla nincs feltüntetve.) A 360 vagy 400 fokos tájolók szelencéjének számlapjának osztása 2 fokonként van jelölve és 20 fokonként számozva. A TÉRKÉP TÁJOLÁSA IRÁNYTŰVEL VAGY TÁJOLÓVAL A tájoló forgatható szelencéjét úgy kell beállítani, hogy a szelence É-D iránya egybeessék a tájoló irányvonalával. A tájolót úgy kell a térképre tenni, hogy irányvonala (s ez egyben É-D vonala) egybeessék a térkép É-D vonalával. A vízszintesen tartott térképen a tájolóval addig kell forogni, míg a mágnestű É-D iránya egybeesik a térkép és a tájoló egyeztetett É-D irányával. A mágneses iránytűk hibái Elmaradási hiba: a csapágy és a tengely súrlódása, valamint a folyadék fékező hatása miatt az iránytű nem tér vissza alaphelyzetébe, elmarad. Csillapodási idő növekedése: jobb kivitelezésű iránytűknél a csillapodásnak meghatározott ideje van. Ha ez növekszik, a műszert javítani kell. Önlengés: használat közben az iránytű rezgő és lengő mozgást vehet fel. Járműveken ezt a jelenséget a hajtómű okozta vibráció is előidézheti. Az iránytű középponti hibája: felfüggesztési hiba, csapágykopás vagy leejtés következtében jelentkezik, s az iránytű kiegyensúlyozatlan lesz. Deviáció: a fémtárgyak (vasúti sín, vasoszlop ....), vastartalmú anyagok, magasfeszültségű vezetékek, transzformátorházak, vasbetonépítmények stb. által okozott mágnestű elhajlás. 4.6. Iránymérés a térképen és a terepen IRÁNYMÉRÉS Irányméréskor a tájoló irányvonalát a mérendő iránnyal, a szelence É-D irányát az északi iránnyal kell egyeztettetni, vagyis terepen az iránytű É-D irányával, térképen az északi irányt jelentő felső széllel. IRÁNYMÉRÉS A TÉRKÉPEN A vízszintesen tartott térképre tegyük úgy a tájolót, hogy irányéle a mérendő irányra mutasson. A térképre szorított tájoló szelencéjét addig forgassuk, míg északi iránya egybeesik a térkép északi irányával (azaz a térkép felső széle felé mutat), ezáltal tájoltuk a térképet. A térkép irányszögét leolvassuk (az irányél és az É-D vonal között) A TÉRKÉPEN MÉRT IRÁNYSZÖG AZONOSÍTÁSA TEREPEN A tájolóval kezünkben addig forgunk, míg a mágnestű sötétebb vége be nem áll a szelence északi jelzése alá. Közben ne mozdítsuk el a beállított szelencét. A tájoló irányéle (képzeletben meghosszabbítva) mutatja a térképen mért irányt. IRÁNYMÉRÉS A TEREPEN A tájoló irányvonalát a kiválasztott tereptárgyra irányítjuk. A tájoló szelencéjét addig forgatjuk, míg az iránytű É-D iránya egybeesik a szelence É-D irányával. Leolvassuk az irányszöget az É-D vonal és az irányél között. TEREPEN MÉRT IRÁNYSZÖG AZONOSÍTÁSA A TÉRKÉPEN A tájolót rátesszük a térképre úgy, hogy irányvonala álláspontunkra kerüljön. Ezt követően addig forgatjuk a tájolót a térképen, míg a szelence É-D iránya egybeesik a térkép É-D irányával. A beállított szelencét ne mozdítsuk el, a tájolót forgassuk!) 4.7. Helymeghatározás 4.7.1. Helymeghatározás tájolóval ELŐREMETSZÉS Feladatunk a célpont helyének meghatározása a térképen.  Az előttünk látható terep egy jól felismerhető (azonosítható) pontjáról (pl. templom, vadles, vadetető, kilátó ....) megmérjük a meghatározandó tereppont irányát és térképünkre berajzoljuk. A terep egy másik jól felismerhető pontjáról ugyanúgy meghatározzuk a célpont irányát és berajzoljuk a térképre. A két irányvonal metszéspontjában van a célpont helye a térképen. Feladatunk a célpont helyének meghatározása terepen (pl. tájfutásnál...). Álláspontunktól a célpontig iránymeghatározást végzünk a térképen és leolvassuk az irányszöget. A tájoló forgatható szelencéjének segítségével a tájoló mutatótüskéje alá forgatjuk a térképen mért irányszöget (a). Ezek után addig forgunk, míg a tájoló mágnestüskéjének É-D iránya megegyezik a szelence É-D irányvonalával (b), majd a tájoló irányvonala mentén elindulunk. OLDALMETSZÉS Úton, nyiladékon, erdőszélen állva pontos helyünk megállapítható egy oldalt látható és a térképen is azonosítható tereptárgy segítségével. A tájoló szelencéjének É-D irányát és a mágnestű É-D irányát fedésbe hozzuk. A tájolót úgy tesszük a térképre, hogy irányéle az oldalt lévő tárgyra mutasson, és a szelence, valamint a térkép É-D iránya egybeessék. A tájoló irányéle, ill. meghosszabbítása metszi a terepvonalat, amelyiken állunk. HÁTRAMETSZÉS Ha álláspontunk teljesen ismeretlen, 3 (esetleg 2) jól azonosítható tereppontra van szükség. Mindegyik irányba irányszöget mérünk egymás után. A célpontra állítjuk a tájoló irányélét és a szelence forgatásával a szelence É-D irányát fedésbe hozzuk a mágnestű É-D irányával. Ezt követően a tájolót a térképre tesszük úgy, hogy irányéle a célpontra kerüljön és a szelence É-D iránya egybeessék a térkép É-D irányával. A tájoló irányéle mentén az ismert pontból kiindulva egyenest húzunk. A három (esetleg kettő) egyenes metszéspontja lesz álláspontunk helye.